4. fejezet : A levél
Fedric et Sidus elgondolkodva meredt maga elé. Nem tudta, mi tévő legyen. Felmerült benne , hogy megtámadja Imantore királyságát, de végül elvetette ezt a tervet, s egy újjal állt elő:
- Dendwick , gyere ide ! - szólt, mire egy apró emberszerű, ám annál hegyesebb fülű, nagyobb szemű teremtmény lépett be szobájába.
- Üdvözlöm uram, mit óhajt ?
- Írok egy levelet, kérlek küldd ki egy samottal !
- Igenis uram, úgy teszek, ahogy ön kívánja !
Fedric megírta levelet melyben ez állt :
Rivald Mortem,
remélem tudod, hogy a lányom elrablási kísérletével elindítottál egy számodra nem túl kedvező lavinát.
A közeljövőben ezt mégegyszer nem szeretném megtudni.
Ellenkező esetben kénytelen leszek háborút indítani királyságod ellen.
Fedric et Sidus
Dendwick elvitte a levelet és ahogy Fedric kérte egy samottal küldte el.
A samott leginkább egy hollóra hasonlított, ám annál nagyobb volt, tolla pedig fekete - ezüst színben pompázott.
Ez a lény egy különleges képességgel bírt : meg tudta állapítani, hogy hova akarják küldeni a levelet annélkül, hogy a címet ráírták volna, így minden levél biztosan célba ért, ha ez a lény kézbesítette.
Fedric reménykedett benne, hogy levele hatással lesz Rivald Mortem-re.
***
Arthemin és az egyszarvú csoport egy friss vízű forráshoz érkeztek, majd megálltak, hogy pihenhessenek kicsit.
- Itt megpihenünk, utána indulunk tovább! - mondta az aranyszínű Arthemin.
A többi egyszarvú szótfogadott neki.
- Arthemin, mit gondolsz mi lesz ennek a vége ? - lépett mellé Nilleas.
- Nem tudhatom, barátom, bár sejtésem szerint Fedric et Sidus ezt nem fogja annyiban hagyni, hamarosan háború lesz, ha Imantore ellenáll a kérésének - felete.
- Szörnyű!
- Igen, főleg a következményei.
- Mindenesetre reménykedjünk, hogy ez nem történik meg.
- Kevés rá az eslély, ám egy próbát megér.
***
Luna az istállóba ment kedvenc fekete lovához. A történtek ellenére nem ment el a kedve a lovaglástól, de megfogadta, hogy ezúttal az erdőt nagy ívben elkerüli.
- Szia, Brieser! Van kedved egy túrához ? - tudakolta.
- Szép napot kis gazdám, ha nem haragszol most inkább itthon maradnék! - Brieser nagyon fáradt volt.
- Semmi probléma, megkérdezem Saccart.
Luna a nyocadik boxhoz sétált, ahol egy nagy, sárga mén volt.
- Saccar, lenne kedved egy kisebb túrához ? - nézett rá kérdően a lány.
- Igen, Luna nagyon szívsen, végre kimozdulhatok - a ló örömében felágaskodott.
- Nagyszerű!
Miután Luna lepucolta a lovat, felnyergelte és kivezette az udvarra. Ezután felpattant a nyeregbe és elindultak.
- Merre menjünk, gazdám ?
- Bármerre az erdőt kivéve.
- Akkor maradjunk itt az udvarban, épp elég nagy ez is.
- Rendben.
Saccar nyerge igen kényelmes volt. Luna hosszúra engedte a szárat és ügetni kezdtek. Az udar valóban hatalmas volt. Telle különböző szobrokkal, formákra nyít sövénnyel, fákkal, virágokkal, épületekkel.
 |
| ( Saccar ) |
***
Imantore-ban viharos idő volt. Sűrű esőcseppek szálltak le a szürke, sötét felhőkből. A samott szélsebesen szárnyalt a kastély felé. Egy kisebb nyitott ajtón végül be is szállt a kastélyba. Végig a folyosón, majd felfelé.
Útja végül Rivald Mortem szobályában ért véget. Rivald ahogy meglátta a jövevényt felpattant bársonyszékéből és durván kitépte az állat csőréből a levelet, mire az megcsípte az ujját.
- Te elátkozott pokolszökevény! Az egyetlen szerencséd, hogy nem az én tulajdonom vagy, különben már nem élnél - szitkolózott s felbontotta a borítékot, majd olvasni kezdte a levelet.
A samott türelmesen várt, s közben nézelődött. Rivald tollat ragadott és már írta is a választ :
Drága Ferdic et Sidus Barátom!
Ugyan, ugyan a legkevésbé sem szeretnék háborút.
Ez az egész a fiam baklövése volt.
A lányodat összekeverte egy tolvajjal, aki nemrég lopott tőlünk élelmiszert.
Elnézést a félreértésért.
Hiszen ismersz te is, nem vagyok bolond, hogy épp most magam ellen akarlak fordítani.
Kellemes napot.
Üdv, Rivald Mortem
Rivald reménykedett, hogy Fedric majd beveszi a meséjét, s elküldte a samottot. Kyle épp ekkor lépett be az ajtón.
- Apám az erdőben idegeneket láttam, de mivel távol voltak nem kezdtük el üldözni őket. Sárga csuklyás ruhában voltak, tudsz róluk valamit ? - nézett kérdőn.
- Nem, fiam.
- És mit javasolsz, mit tegyünk velük ?
- Először meg kell figyelni őket és kideríteni, hogy mit kerestek illetve keresnek itt. A többi meg majd eldől.
- Rendben. Úgy lesz, ahogy mondtad.
- Nagyon helyes. Mindig úgy van, ahogy mondom, jegyezd már meg.
- Megyek, megkeresem a többieket - Kyle elment.
Imantore szintén hatalmas volt, de mivel Kyle úgy ismerte, mint a tenyerét hamar megtalálta amit akart.
 |
| ( Kyle - Aaron ) |
- Hé, Aaron, Jass, Michel, Denny, Eraon, Hackwell és Greg, gyertek fiúk dolgunk van!
- Jaj, ne már Kyle, épp zabaidő van - nyöszörgött Aaron.
- Ne nyafogj, hanem indulj meg, gyerünk!
A fiúk felnyegelték a hecticorokat és az erdő felé vették az irányt.
***
A válaszlevelet olvasva Fedric hatalmas haragra gerjedt. Tudta, hogy Rivald megpróbálja átverni, még jó, hogy kiküldte a felderítőket Imantore-ba. Rivald, te sosem változol, hazug vagy még mindig azon kívűl gyáva is , de ilyen is maradsz örökre. Na, megállj csak, ráfázol még erre, ha most nem is, de később egészen biztos ... - gondolta.
Fedric elment lepihenni kicsit.
***
Luna és Saccar egy nagy szoborhoz értek. Egy pegazust ábrázolt miközben ágaskodott. A szobor gyönyörű volt. Olyan érzetet keltett, mintha valóságos lenne. Tíz perc telt el úgy, hogy a szobrot nézték, majd tovább mentek. Luna még visszafordult, hogy láthassa mégegyszer és megesködött volna rá, hogy a szobor szeme megmozdult, ezt azonban nem vette biztosra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése