3.fejezet: Hazatérés
Szédítő zuhanás, határtalan suhanás ... Luna egy másik világba lépett, egy világba, ami csak az övé : az álmába. Ezen a helyen nem volt semmi fenyegető, semmi rossz amitől tartania kéne. Itt a béke uralkodott.
Luna egy tiszta, kék vízű folyónál állt, de nem emberi alakban hanem egy egyszarvúként. Gyönyörű hosszú sörénye volt, testét csillogó ezüst szőr fedte, szarva arany és egyenes volt.
Ivott egy pát kortyot a vízből, majd hirtelen felnézett. A levegőbe szagolt, megnyugodott: semmi jele a veszélynek.
Tovább indult egy keskeny ösvényen egészen addig míg az ösvény véget nem ért. Az ösvény végénél egy vöröshajú, halványrózsaszín ruhát viselő, csodaszép tündérlány ücsörgött szomorúan, összekuporodva. Luna odament hozzá és puha orrával finoman megbökte a vállát. Amikor a lány észrevette elmosolyodott és felállt.
- Szia, egyszarvú! Olyan szomorú vagyok, eltévedtem és nem találom a hazafelé vezető utat - szomorkodott a tündér.
- Ne szomorkodj, tündérlány, ígérem, segítek neked! Gyere, szállj fel a hátamra! - Luna megvárta a tündérlányt, amíg sikerül neki feltornásznia magát a hátára. A lány szorosan kapaszkodott a sörényébe és elindultak.
Hamarosan elértek egy hófehér kastélyt, amely kristályból volt.
- Köszönöm, egyszarvú, hogy segítettél rajtam, kérlek, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! Ez a lánc megóv téged minden rossz dologtól és, ha szükséged lesz rám a segítségedre sietek - a tündérlány megfogta és kikapcsolta a nyakláncát és az egyszarvú nyakára tette. Az arany nyakláncon egy szépen megművelt Hold-medál függött. A medál eggyé vált az egyszarvú nyakával, mintha ez a jegye lenne.
***
Deristeon várának kapuja kinyílt. Arthemin hátán a Csillaghercegnővel sebesen száguldott be rajta. A csoport többi tagjai a vár kapuján kívűl várták vezetőjüket. Fedric, Selene és Iria kimondhatatlan örömet éreztek, hogy Luna végre épségben hazaérkezett. Arthemin lefékezett előttük. Luna még mindig aludt.
Selena odalépett az alvó lányához és finoman megrázta a vállát, hogy ébredjen föl. Luna felébredt és elmosolyodott, majd lassan lecsúcsott Arthemin hátáról.
- Luna, végre! - Iria átölelte húgát.
Fedric ugyanígy tett. Luna Artheminhez lépett és egy puszit adott neki.
- Megmentetted az életem,köszönöm! Elárulod a neved?
- Ne köszönd, kis hercegnő ez természetes! A nevem, Arthemin,engedelmetekkel, viszont én most tovább mennék, odakinnt várnak rám - Athemin finoman megbökte puha orrával Lunát.
- Arthemin, ugye látlak még? - a lány megsimogatta.
- Bármi előfordulhat, hercegnő - Arthemin körül egy fénygömb keletkezett, majd az egyszarvú hirtelen eltűnt az odakinnt rá várakozó csoporttal együtt.
***
Luna, Iria, Selena és Fedric bementek a kastélyba. Odabennt gyönyörű bútorok voltak, volt köztük olyan is, ami már feltehetőleg több ezer vagy tízezer éve esetleg több évtizede is a kastélyt ékesítette. Nemsokára egy tágas szobába lépetek be, ahol volt egy fekete, egyszarvú mintás asztal körülötte négy kényelmes foltellel és finom desszertekkel. Az első fotelbe, aminek piros színe volt, Fedric ült, a másodikba, aminek sárga Selena, a harmadikba, ami zöld volt, Iria huppant le és az utolsóba, ami kék színben pompázott Luna ült.
- Luna, kérlek, mesélj nekünk, ugye nem bántottak? És mégis hová akartak vinni? - nézett lányára kérdően Fedric.
- Nem, Apu, de kedvesnek sem mondanám őket, sőt Kyle egy bolond, idegesítő, nagyképű figura. Nem tudom, hová akartak vinni, valószínűleg a birodalmukba. Annyira ilyesztő volt, én... megilyedtem, hogy talán többet már... nem jöhetek haza, de szerencsére itt vagyok veletek újra!
- Igen, mi is nagyon örülünk neked, nagyon hiányoztál már nekünk és ezentúl sokkal jobban vigyázunk, majd rád, gondolom megérted a történtek után, hogy miért van erre szükség... - Serena az asztalterítőt nézegette és közben elgondolkodott.
Szegény, kicsi lányom, hatalmas teher van a válladon avval, hogy Csillaghercegnő vagy, de támogatni foglak és vigyázok rád, nem hagyom, hogy bajod essen és azt sem, hogy bárki is árthasson neked, Mortemék is visszakapják majd.
- Persze, Anyu, megértem - Luna vett egy kerek süteményt és enni kezdte.
Miután megette a süteményt töltött magának innivalót is, majd ismét süteményért nyúlt, de közben kiborult az itala.
- Hozok egy törlőkendőt! - Iria felállt az asztaltól és kisietett.
Selena és Fedric utána néztek. Ők is ettek süteményt, gyümölcsöt és egyéb finom desszerteket. Közben Iria is visszaért a törlőkendővel. Luna elvette a kezéből mondván, hogy, ha már ő öntötte ki az italt ő is takarítja fel.
Miután sikeresen elvégezte ezt a műveletet kidobta a törlőkendőt és visszaült a székébe.
***
 |
| Fekete kastély |
Imantore fekete kastélya felett animontiuk repkedtek lidérclovasikkal a hátukon és óriási szürke felhők úszkáltak búsan.
Néha - néha villámlott is, eső azonban nem esett. A kastély ilyesztő látvány volt, az udvarában kopasz fák, bokrok és ronda kőszörny szobrok álltak. A kastély falain vörös rózsák futottak végig. Kihaltság volt itt, legalábbis kívűlről úgy tűnhetett. A kastély belsejében Kyle Mortem éppen szüleivel társalgott illetve vitázott.
- Szégyen! Fiam, hogy hagyhattad elmenekülni a lányt? Világosan elmondtam, hogy hozd ide! - dühöngött egy Kylehoz hasonló, de a fiúnál idősebb férfi, Imantore királya, Rivald Mortem.
Rivald szemei szikráztak a dühtől. Mellette egy nagyon szép, vékony, magas, méregzöld ruhát viselő, barnás-szőke hajú nő állt - a felesége, Victoria.
- Apám, én mindent megtettem, hogy idehozzam, de azok az átkozott egyszarvúak... - kezdte a fiú.
- Egyszarvúak? Nocsak. Azok csak lovak egy szarvval a homlokukon és te nem voltál képes elbánni velük!
- Tévedsz! Sokan voltak, bekerítettek minket, mit tehetettem volna?
- Bármit.
- Nyogodjatok meg, ez a viselkedés gyerekes! - Victoria szigorúan nézett először férjére, majd fiára.
Azok ketten abbahagyták a vitázást.
- Majd még beszélünk, fiam! - Rivald dübörgő léptekkel elvonult. Victoria Kyle-t nézte.
A fiú gondolatai elkalandoztak. Lunára gondolt. Ő nem akarta bántani a lányt, de nem szegülhet ellen az apja parancsának, mert annak ki tudja milyen vége lenne...
Remélem jól vagy, csillaghercegnő... - gondolta.
