1. Fejezet: Az erdő sötét része
Almhalogia világában szép, napsütéses idő volt. Ez tudniillik egy különleges világ, elzárva, elrejtve a többitől, tele különböző varázs lényekkel és varázslatokkal.
- A Csillaghercegnő tegnap töltötte be tizenhatodik életévét, Arthemin, tudod mit jelent ez? - vetett kérdő pillantást társa felé a szép, fehér egyszarvú.
- Igen,Nilleas, hamarosan sötét idők köszöntenek a Birodalomra, hacsak valami csoda nem történik. - az arany színű Arthemin a gyönyörűen fénylő Napra tekintett és eltűnődött : Vajon mindig így fog ragyogni?
***
 |
| Fedric et Sidus ( Apa) |
- Luna, Iria, gyertek a könyvtárba, most! - hallatszott egy határozott, de kellemes férfi hang.
Tulajdonosa egy fiatal, magas, nagyon helyes vonásokkal rendelkező, szőke hajú férfi volt.
- Már itt is vagyunk, apa! - nevetett egy magas, piszkos szőke hajú lány, szép, almazöld krinolint viselt.
- Épp ideje volt, Iria - a férfi szigorú tekintettel a lányra nézett.
- Mi szeretnél mutatni, apu? - tudakolta a másik lány.
Neki is szőke haja volt, de világosabb mint Iriáé, elöl a frufruja majdnem a szemébe ért.
Kék, egyszarvú mintás pólót, fekete lovaglónadrágot és csizmát viselt.
Nyakában egy gyönyörű ezüst lánc lógott egy csodaszép csillag medállal.
- Majd meglátod, Luna! Gyertek ! - a könyvtár hatalmas volt, több millió könyv lehetett benne.
Az egyik könyvespolcnál egy szép, fiatal nő állt.
- Na végre, Fredric, azt hittem sosem értek ide! - nevetett.
- Amint látod, Selena, már itt vagyunk - mosolygott a férfi.
Selena leemelt egy nagy, fekete könyvet a polcról, majd átnyújtotta Lunának.
Luna lapozgatni kezdte, majd egy arany betűkkel írt lapon akadt meg a tekintete.
A lapon csupán ez állt:
Almhalogia királyságai és királyi családjai:
1.
Család neve: et Sidus
Királyság neve: Deristeon
Származás : Varázslók
Címer: Fekete egyszarvú
2.
Család neve: Mortem
Királyság neve: Imantore
Származás : Vámpírok
Címer: Vörös rózsa
3.
Család neve:Ostopelle
Királyság neve: Muwera
Származás : Sellők
Címer: Esőcsepp
4.
Család neve: Rosenlove
Királyság neve: Acsape
Származás : Tündérek
Címer: Tűzvirág
5.
Család neve:Sangre Noble
Királyság neve: Hainomen
Származás : Mágusok
Címer: Fekete holló
6.
Család neve: Tematina
Királyság neve: Rewonder
Származás : Boszorkányok
Címer: Kristály
7.
Család neve: dor Angelus
Királyság neve: Nehaien
Származás: Angyalok
Címer: Fehér felhő
8.
Család neve: Banomestina
Királyság neve: Canerwood
Származás : Vérfarkasok
Címer: Telihold
Luna felpillantott a könyvből, és kérdő tekintettel a szüleire, és a nővérére nézett.
Nem értette, miért nincs több leírás a családokról, és azt sem, hogy miért kapta ezt a könyvet.
- Luna, amikor betöltötted a tizenhatodik élet éved, az az tegnap... - kezdte Fedric.
- Igen? - Luna megijedt. Vajon mit fog neki mondani az apja?
 |
| Lunatica Marion et Sidus (Csillaghercegnő) |
- Érvénybe lépett az ősi átok, miszerint te vagy az utolsó Csillaghercegnő a Birodalomban. Ez azt jelenti, hogy ezentúl jobban oda kell figyelni, hogy merre jársz, mert a sötét erők is tudnak rólad.
- Mi? Apa, Anya, Iria...miért most kell ezt megtudnom? És mi az, hogy oda kell figyelni? Töltsem a hátralévő életem a kastélyban? - Luna kiakadt kissé, váratlanul érte a hír. Tény, hogy mivel varázslók voltak, valamennyi képességgel rendelkezett, de hogy Csillaghercegnő legyen...na ez már sok volt.
- Nyugodj meg, Luna! Nem kell a kastélyba zárva leélned az életed, csak figyelj arra, hogy ne hagyd el a Deristeoni határt. Legyél óvatos az erdő sötét részeinél is! És, ha vámpírt látsz menekülj! - Selena próbálta megnyugtatni lányát.
- Anyu, tudok vigyázni magamra, nem vagyok már annyira gyerek... meg az állatok is vigyáznak rám - Luna lehiggadt kissé.
- De igenis gyerek vagy még! Hugi, ez nagy felelősség: tőled függ Almhalogia jövője! - Iria szigorú tekintettel a húgát nézte, aki ettől ismét megrémült.
- A nővérednek igaza van kislányom, előbb vagy utóbb úgyis el kellett volna ezt mondanunk. Úgy gondoltuk, hogy most jött el az ideje, jobb, ha előre tudod mivel állsz szemben és így nem érnek váratlanul a dolgok. Persze, megértjük, hogy hirtelen jött ez az egész és még föl kell dolgoznod, de a saját érdekedben fogadd meg, amit mondtunk. A könyvet megtarthatod, még hasznos lehet - Fedric aggodalmasan nézte Lunát, félt, hogy baja esik.
- Értem, Apu. Megígérem, hogy odafigyelek majd! Elmehetek lovagolni? - Luna a könyvel együtt elindult a könyvtár kijárata felé.
- Vigyázz magadra!
Luna sietős léptekkel igyekezett az udvar felé.
Mikor kiért lovaglónadrágja zsebébe nyúlt, előhúzott egy kristály sípot és belefújt.
 |
| Brieser |
Alig telt el néhány másodperc és egy gyönyörű, hosszú sörényű, fekete ló jelent meg.
- Üdvözöllek, kis gazdám! - szólt vidáman a ló.
- Szia, Briser! Mit szólnál, ha az erdőbe mennénk? - Luna megsimogatta a ló izmos nyakát.
- Már indulhatunk is! - Briser kissé behajlította elülső lábait, így Lunának könnyebb volt a felszállás.
***
Az erdő csodaszép volt, tele különböző varázslatos fákkal.
Ahogy egyre beljebb haladtak itt-ott előfordult néhány állat is, az égen pegazusok, griffmadarak és sasok repkedtek.
Luna imádta az erdőt, amikor itt volt, mindig megnyugodott és elfelejtett minden problémát.
Hamarosan egy kis patakhoz értek, aminek vize csillogott a tisztaságtól.
Briser ivott belőle pár kortyot és már indultak is tovább, ahogy beljebb haladtak az erdő egyre sötétebb lett.
Egy ág reccsent meg valahol a közelükben.
- Hallottad ezt? - Luna körülnézett, de nem látott senkit.
- Igen, biztos csak egy surranó ahpyd volt - Brieser a levegőbe szaglászott, de nem érzett semmi fenyegetőt.
Éppen indultak volna tovább, de ekkor eléjük ugrott egy szőke és egy fekete hajú fiú.
 |
| Kyle |
Mindketten fekete ruhában voltak, de a szőke kezében egy vörös rózsa is volt.
- Nocsak, nocsak...Csillaghercegnő,nem félsz egyedül a csúnya, sötét erdőben? - kérdezte gúnyosan a szőke fiú.
- Ki vagy te? És mit akarsz? - Luna leugrott Brieser hátáról.
- Hát még ezt sem tudod? Kyle Mortem vagyok, Imantore királyának fia, ő pedig Aaron - válaszolta nagy büszkén a fiú.
- Még mindig nem tudom, mit akarsz! - nézett csodálkozva Luna, majd elgondolkodott: Mortem...de ismerős ez a név...hát persze, a könyv...és a vörös rózsa...a címerük, ajjaj nagy bajban vagy Luna! Emlékezz, mit mondott Anyu: "Legyél óvatos az erdő sötét részeinél is! És, ha vámpírt látsz menekülj!" Ők pedig vámpírok...
- Nem mit Csillaghercegnő, hanem kit. Téged! - Kyle elindult Luna felé.
Aaron közben gúnyosan mosolygott és követte Kyle-t.
Brieser Luna elé állt, aki gyorsan felugrott a ló hátára.
De eközben a két fiú is odaért, Kyle egy határozott mozdulattal lerántotta Lunát Briserről, ami nem volt nehéz feladat hiszen a lány szőrén ült a lovon.
Luna a földre esett.
- Brieser, fuss és szólj Apáméknak! Ne félj nem lesz semmi baj! - Luna nagy nehezen feltápászkodott, de nagyon fájt a bal keze.
Brieser engedelmeskedett, tudta, hogy gyorsan kell cselekednie.
 |
| Aaron |
- Nos, Hercegnő most velünk jössz! - Aaron elkapta Luna kezét.
- Hozzám ne érj! És nevem is van: Lunatica Marion et Sidus! - Luna rátaposott a fiú lábára, aki erre feljajdult és azonnal elengedte.
- Hm, de harcias valaki! - Kyle hátúlról leszorította a lányt, így esélye sem volt, hogy szabaduljon.
- Te majom! Most rögtön eressz el! - Luna próbálta kiszabadítani magát, de Kyle csak jobban szorította.
- Nem! Viszont egyszerűbb lenne, ha nem kapálóznál annyit és végre elindulhatnánk vagy megkötözlek és úgy viszlek tovább - Kyle komolyan beszélt.
- Hogyne még csak az kéne, hogy egy ilyen beképzelt vámpír megkötözzön és cipeljen nem tudom én hová...na most mit tegyek? Na jó, hagyom, hogy vezessenek,nincs is sok választásom, de ha még egyszer hozzámérnek nagyon megbánják - gondolta Luna és közben azt kívánta, hogy Brieser minél előbb érjen haza ...
2. Fejezet : Útban hazafelé
 |
| Deristeon szürke vára |
Brieser szélsebesen száguldott be Deristeon szürke várának kapuján. Nagy szerencséje volt, ugyanis Fedric et Sidus éppen az udvaron sétált.
 |
| Sárkány |
Mikor meglátta, hogy a ló lánya nélkül ért haza aggodalom ült az arcára. Brieser lassabb tempóra váltott és Fedric előtt pár centire állt meg.
- Brieser, hol van Luna? - simított végig a ló puha orrán a férfi.
- Sajnálom, uram, de...Kyle Mortem...megtámadtak minket az erdőben...és magukkal vitték a gazdám! - Brieser bűntudatot érzett amiért otthagyta egyedül Lunát.
- Semmi baj, Brieser, nem a te hibád, küldök is ki egy sereget azonnal - Fedric gyors léptekkel indult a várba. Alig néhány másodperc múlva óriási, fekete, tüskés hátú, vörös szemű sárkányok szálltak a magasba, hátukon a királyi sereg katonáival. Mivel ezek a sárkányok egy varázsló család birtokában voltak sokkal gyorsabban haladtak társaiknál, hamar az erdőhöz értek.
***
Luna kissé kezdett fáradni, nem volt hozzászokva, hogy ennyit gyalogoljon. Pár métert még ment előre, de aztán nem bírta tovább és megállt. Kyle cseppet sem örült ennek minnél gyorsabban szeretett volna haladni:számított rá, hogy Luna apja nem fogja annyiban hagyni lánya elrablását.
- Na most meg mi bajod van, Király lányka? - kérdezte gúnyosan és Luna elé állt.
- Vajon mi bajom lenne? Elrabolt két bolond vámpír és vagy több mint négy órán át gyalogoltunk a nagy semmiért! Sehol egy ház vagy valami, csak fák, fák és fák... Nem is beszélve arról, hogy haza akarok menni! - Luna kiborult. Hiányzott neki Brieser, a családja és minden, ami Deristeonban volt, - már most - de mi lesz akkor, ha nem találják meg és örökre ezekkel a vámpír fajzatokkal kell maradnia? Még a puszta gondolatba is beleborzongott.
- Csak ennyi? Egyéb sóhaj? - Kyle gúnyosan vigyorgott mintha megérezte volna, hogy evvel csak jobban bosszantja a lányt. Ez tetszett neki.
- Van, nem vagyok hajlandó tovább gyalogolni! - Luna leült egy kidőlt fa törzsére.
- Remek, Hisztis Hercegnő nem hajlandó gyalogolni...most mi legyen? - Aaron kíváncsi tekintettel nézett Kyle-ra.
- Hecticorokkal megyünk tovább! - Kyle letépett egy vörös rózsa szirmot, tenyerébe helyezte, majd elfújta.
 |
| Hecticor |
Pár perc múlva sötét köd lények bukkantak elő a fák közül. Ketten voltak, testük átlátszó volt, éles fogaik voltak, nagy fekete szemeikkel fenyegetően tekingettek körbe leginkább úgy festettek, mintha óriási szellem kutyák lennének. Fejükön kantár gyanánt valami vasláncféleség volt.
Luna felállt, majd odasétált az egyik hecticorhoz. A lény először megszaglászta, utána hozzábújt. Luna mosolyogva simogatta a hecticicort. Kyle és Aaron meglepve figyelték.
- Hé, ne csak simogasd, ülj is fel rá! - vetette oda Lunának Aaron.
- Ne parancsolgass, majd felszállok, ha szeretnék! - vágott vissza a lány.
Aaron erre ideges lett, de úgy döntött inkább nem szól semmit, csak fintorgott egyet.
- Aaronnak igaza van, ideje indulni - Kyle az eget kémlelte.
- De én még pihenni akarok! - Luna abbahagyta a hecticor simogatását.
- Na ebből a nyafogásból elég! - Kyle felrakta Lunát a hecticorra, majd ő maga is felszállt.
Luna meglepődött, de nem szólt semmit. Deristeonban általában minden úgy működött, ahogy szerette volna, de most úgy tűnik ez nem így van...Aaron is felszállt hecticorjára és már száguldottak is tovább a fák között. A hecticorok különösen mozogtak, olyan volt mintha egy lebegő hajón utaztak volna.
***
 |
| Arthemin |
Arthemin büszkén végigügetett a folyó mentén, majd mikor elérte társait megállt.
- Üdv, barátaim! - mondta és bólintott gyönyörű arany sörényét lobogtatva.
- Arthemin! - Nilleas nagyon megörült neki.
A többi egyszarvú is köszöntötte.
- Fontos híreim vannak! A Csillaghercegnőt elrabolta Kyle Mortem és egy barátja. A feladatunk a következő: átvágunk az Árnyék réten - így utolérjük őket - és kiszabadítjuk , induljunk!
Az egyszarvúak Arthemin vezetésével villámgyorsan száguldottak előre, fejüket büszkén fenntartották, patájuk alatt remegett a föld, nem állhatott az útjukba semmi és senki...
***
Az egyik sárkány észrevett valamit a fák között. Mély hangján bömbölt egyet, figyelmeztetve gazdáját, aki ezt azonnal észrevette.
- Állj! Azt hiszem, Sharazan talált valamit, ott a fák között! - mondta a többieknek és lefelé, a fák irányába mutatott.
- Jó szeme van a sárkányodnak, Erick! Nézzük meg, gyerünk! - szólt egy másik katona és odairányította sárkányát.
- A francba bele, sárkányok! - nézett az ég felé Kyle.
Luna ugyanígy tett. Végre! - Luna felismerte ezeket a sárkányokat, az apja seregéből valóak. - Ezek szerint Brieser sikeresen hazaért és apa elküldte értem a sereget,de jó! Csak érjek már haza... - gondolta.
- Jó lenne gyorsabb tempóra váltani, hacsak azt nem szeretnék, hogy utolérjenek! - morogta Aaron.
- Igaz! - Kyle egy hatalmasat bökött csizmájával a hecticore oldalába.
Aaron ugyanígy tett. A lény először ugrott egyet, majd utána teljesen megvadulva - még gyorsabb tempóval, mint azelőtt - száguldani kezdett. Luna úgy gondolta, ennek nem lesz jó vége.
A sárkányoknak ez a tempó nem jelentett hátrányt, hiszen ők az ég állati urai. Könnyed, gyors szárnycsapásokkal haladtak előre és már csak kevés hiányzott, hogy beérjék ellenfeleiket, ám azok hirtelen irányt váltottak és eltűntek.
- Velük van a Hercegnő! - kiáltotta az Ericknek nevezett katona.
- Hiába, elvesztettük őket, most vissza kell mennünk Deristeonba, nagyobb sereg kell! - szólt egy nagy termetű katona.
Erick nem ellenkezett, bár úgy sejtette a király nagyon nem fog örülni a kudarcuknak...
A köd lények egyre eszeveszettebben száguldottak, mígnem elérték az erdő legsötétebb részét, ahol már alig lehetett látni valamit. Mivel Luna Kyle mögött ült, kapaszkodni sem tudott sehová, illetve tudott volna, de azon a véleményen volt, hogy inkább leesik a hecticorról és összetöri magát, mintsem, hogy átkarolja a vámpír srácot...
És itt támadt is egy nagyszerű ötlete; Hát, persze! Én ostoba, hogy erre miért nem gondoltam előbb? Szedd össze magad, Luna most bátornak kell lenned! Szépen megvárom a megfelelő alkalmat és véletlenül leesek a hecticorról...zseniális ötlet, így talán, utolérnek apa katonái - Luna mosolygott egyet. Ám avval nem számolt, hogy a "megfelelő alkalom" előbb jön, mint ahogyan azt sejtette. A hecticore ugyanis az egyik kanyarnál nekiütközött egy fának, Kyle elhajolt az ágak elől, de Luna - mivel a gondolataiba mélyedt - már nem járt ilyen szerencsével. Bumm! Luna a földön ücsörgött. Mikor Kyle ezt észrevette lelassította a hectirort és leugrott róla. Dühösen indult a lány felé, de még mielőtt elérte volna hirtelen megtorpant és a fák felé nézett.
A sötét fák közül egy fény gömb közeledett feléjük. Mikor már közelebb ért, nem is fény gömb volt, hanem egy csodálatos, büszke egyszarvú csoport. Artheminnel az élükön, akinek csodálatos arany szín szarva végén egy ezüst csillag fénylett. Az egyszarvú lefékezett közvetlenül a földön ücsörgő Luna elé. Luna nem tudta, mit tegyen; - előtte egy fenséges, nemes, arany színű egyszarvú állt, hatalmas patákkal akinek nem ismerte a szándékát - mögötte pedig Kyle és Aaron a hecticorokkal. Úgy érezte magát, mintha egy hal lenne, akit csapdába ejtettek egy hatalmas halász hálóval és úgy tűnt, ebből sosincs kiút...
Ekkor Arthemin hirtelen lehajtotta a fejét, hogy segítsen Lunának felállni, - aki így már tudta - az egyszarvúaktól nem kell félnie.
- Köszönöm! - suttogta a lány.
- Ne köszöngess semmit, Király lányka hanem, indulj meg vissza a hecticorokhoz! - Kyle elkapta és megszorította Luna kezét, de Arthemin éles szarvával megbökte így el is engedte a lányt. Két másik egyszarvú kivált a csoportból és Kyleék elé álltak.
- Ülj fel rám, Luna! Hazaviszünk! - Arthemin megvárta, amíg a lány felszáll rá, majd megfordult a csoport irányába. Fejével finoman biccentett egyet, jelezve a két egyszarvúnak, hogy már nem kell feltartaniuk a fiúkat, azok engedelmeskedtek.
Arthemin vágtába kezdett és az egyszarvú csoport hűen követte. Már távol jártak ugyan Kyleéktól, de még mindig hallották a fiú dühös kiáltását. Az egyszarvú vágtája különbözött Brieserétől, sokkal könnyebb volt, és Lunának az az érzése támadt mintha lebegnének, - nem is sejtette, hogy ez valóban így van - ugyanis Arthemin nagy, arany patái legalább egy centiméterre voltak a talajtól. Luna kissé előre dőlt és átkarolta az egyszarvú izmos nyakát, majd azon kapta magát, hogy mély álomba zuhant...
